Lekváros piskótatekercs (tej és gluténmentes)


Volt egyszer egy anyósjelöltem, aki mennyei lekváros piskótatekercset tudott sütni. Soha nem ettem korábban még csak hozzá hasonlót sem, és azóta sem sikerült megközelítenie  egyetlen példánynak sem azt a minőséget. Olyan sárga volt a piskóta a házi  tojástól, de olyan ....  Ha egymás mellé tennénk a kettőt nyilván továbbra is a 20 évvel ezelőtti tekercsek nyernének, de hogy ez most legalább olyan jól esett, mint annak idején, az biztos !


Finom, puha, épp eléggé édes, és törés nélkül feltekerhető. Gyakran a lisztből készült piskótákat sem sikerül ilyen szépen feltekernem. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ezt a lapot nem szabad hagyni kihűlni. Nyilván a sütőből forrón kivéve még nem kenhetjük meg lekvárral, de ha langyosra hűlt fogjunk hozzá, mert hidegen már törékeny lesz.


Hozzávalók 1 sütő méretű lapon süthető tekercshez:

  • 4 tojás
  • 150 gr eritrit
  • 1 teáskanál frissen facsart citromlé
  • 60 gr fehér rizsliszt
  • 20 gr burgonya keményítő
  • 10 gr tápióka keményítő
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál vaníliás eritrit
Elkészítés:
A tojások sárgáját keverjük habosra a kétféle eritrittel. Adjuk hozzá a lisztet és a keményítőket, majd a sót és a citromlevet is.

Verjük habbá a tojások fehérjét, és több részletben keverjük a tojássárgákat és lisztet már tartalmazó masszához. Így már hasonlítani fog az állaga a hagyományos piskótáéhoz. Nagyon kóstolgatni viszont nem érdemes, nyersen egyáltalán nem finom...

Ekkora mennyiség egy átlagos sütőhöz kapott tepsiben nagyjából 1 cm vastagon teríthető el. Béleljük ki tehát a sütőlapot papírral, érdemes ehhez szilikonos sütőpapírt használni, azt könnyebben le tudjuk húznia vékony tésztalapról, ha megsült, majd 200 C-os sütőben 10-12 perc alatt süssük halvány barnára. 

Ha kész vegyük ki a sütőből és borítsuk tiszta konyharuhára, majd azonnal húzzuk le róla a sütőpapírt. Tekerjük fel a konyharuhával együtt, és így hagyjuk langyosra hűlni (5-6 perc)- de ne hűtsük lel teljesen, mert akkor már a kitekerésnél eltörik. Ha így járnánk az sem tragédia, a levár összetartja, de mégiscsak szebb, ha egységes a felülete.

A langyos piskótalapot kenjük meg gazdagon házi baracklekvárral (vagy bármi mással, amit szeretünk, és van otthon), vágjuk 2-3 centiméteres szeletekre, és haladéktalanul fogyasszuk el. Pár órát persze kibír, én másnap csomagoltam belőle a gyerekeknek a suliba, de azért úgy már egy kicsit kiszáradt. Szóval sokkal rövidebb ideig marad puha és friss, mint a búzalisztből cukorral készített társai, de frissen vetekszik velük. A család nem csak  gluténmentes süteményeket fogyasztó tagjai szerint is :-)

A házi baracklekvár receptjét egyszer már megosztottam egy korábbi blogomon, így most nem írom itt újra le, nézegessétek csak a régi receptjeimet is :-)

A vaníliás eritrit pedig nem más, mint egy üvegben eltett darált eritrit (darálás nélkül is ok, de én így szoktam), amibe félbevágott vanília rudakat szúrok, és legalább 1-2 hétre félreteszem. Friss vanília rudakon kívül itt landolnak a magjaiktól megfosztott rudak is, ezeket sohasem dobom ki anélkül, hogy még az utolsó molekulányi aromát ki ne nyerném belőlük. Nem írok pontos arányokat, minél több vanília rúd jut egységnyi eritritre, annál vaníliásabb íze lesz a végterméknek. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések